Korim

   2009. november 20., péntek

Az a jó, hogy minden nap végén fel lehet ülni a biciklire. Lehet írni, ami olyan, mintha zenélnék. Jönnek ki a hangok a fejemből, már nem is kell koncentrálnom arra, hogy hogyan mozgatom az ujjaimat, csak megtörténik az egész. Elkezdődik, mindegyhogy, és abból már ki is jön a folytatás. Nedves, de nem sír, bölcsen született, bár azt ő sem érti, hogy miért pont hozzám. Vakít a tekintete. Édesapám, mondja. Hát mit szomorkodik itten? Hogy nem tudja, hogyan kéne befejezni a történetet? Adja nekem a gyeplőt, hadd menek ki a vásárba, megcsinálom én azt a befejezést magának. Átadom a gyeplőt, és a kis folytatás elindul, kiscsizmája alatt szikrázik a földút homokja. Kiér az aszfaltra, és találkozik a sárga busszal, ami majd beviszi a városba. A buszvezetőre csak ránéz, az szó nélkül beüti neki a jegyet a negyedik megállóig, ami a teszkó parkolója. Ott van a vásár. A kis folytatás odamegy a vásár szélén álldogáló hoszteszlányhoz, hogyaszondja: Adjisten szépségem. Én vagyok a folytatás. Adsz-e nekem kóstolót finom joghurtodbul? Hátha benne lesz a befejezés? Megkapja a kis tálkát a műanyag kalánkával, beletúrkál, és biz valami keménybe ütközik. Hijnye, ez meg mi a csuda? Beveszi a szájába. Kis tojáslakú kapszula. Ránéz a hoszteszre, és megkérdezi? Nohát szépségem, csak nem te vagy a befejezés? És ráharap a kapszulára. Azt még látja, ahogy a hosztesz elmosolyodik és bólint. Utána nem jön más, csak a sötét.

korim // 18:51 //

Az eszkimókba az a durva, hogy olyan kurva hideg van, hogy amikor kimennek kakilni, akkor a kakijuk sose rohad el és sose lesz belőle termőföld. Abban a kurvahidegben a kaki azonnal megfagy. Pár ezer éve laknak eszkimók a sarkvidéken, hát el lehet képzelni, hogy mennyi fagyott szar lehet a sarkvidéken. Az a sok fénykép, meg természetfilm a National Geographin meg a Discoverin mind úgy készül, hogy leszáll a helikopter, kiszáll a stáb, és elkezdi vakarni a fejét, hogy azt a kurva. Hát itt minden teli van fagyott kakikkal! És akkor hetekig csak állítgatják a képkivágásokat, hogy végre csináljanak egy olyat, amin egy kupac fagyott szar sem látszik.

korim // 13:23 //

   2009. november 17., kedd

Három napja nem nézem meg, hogy nyertem-e a lottón, mert arra gondolok, hogy majd azt mesélem a mindszentkálli szőlőhegynek majdnem a tetején levő, kishíján tökéletes négyzet alaprajzú, furcsán alacsony dőlésszőgű tetős házamban, így, novembertájt, este, már be van fűtve, néha egy nagyot pattan a kályhában a fa, és a kutya is a helyén fekszik már, de azért tétován felemeli a fejét és megveregeti a farkával a padlót, ha valaki feláll, és szól a zene is, de csak halkan, hogy halljuk a falakon is átütő erős, vaskos csendet, meg azt, ahogy a megérkezik a pohárba a bor, meg ahogy szakad a kettészedett maradék kenyérhéj, szóval arra gondolok, hogy majd ott ülünk páran és azt mesélem, hogy annak idején szinte már el is feledkeztem, meg le is mondtam, de aztán gondoltam egyebassza, megnézem gyorsan, mert épp akadt egy kis időm, és megnéztem, és kiderült, hogy mégis teljesülhet minden álmom. Ez az itt és most.

korim // 22:35 //

Kelj fel reggel. Fürödj! Moss fogat. Pakold be a táskádat! Ne felejtsd el az úszószemüvegedet! Ne felejtsd el a bringakulcsodat! Tegyél be váltóruhát! Dezodort! Indulj el! Zárj be három zárat a négyből, aztán nyisd ki és vedd magadhoz a mobilodat! Zárj be négy zárat, egyél két szem fügét a fáról, gurulj le az uszodába, és ússz kétezret. Szaunázz. Nyújts. Menj be a munkahelyedre! Egyél, kávézz, internetezz! Menj el kakilni! Mondj be kettőt abból a három szóból, amiért mindenki azt gondolja, hogy te jól csinálod amit csinálsz! Menj el ebédelni! Rajzolj tele egy lapot absztrakt formákkal egy megbeszélésen! Ne szólj egy szót se! Írj a rajzok mellé két négysoros szabadverset! Lődd le a kollégáidat hálózatban a számítógépen! Gyere el! Vegyél ennivalót a boltban! Gyere haza! Főzz! Egyél úgy, hogy szól a tévé, és előtted van a laptopod! Igyál meg egy sört! Írj! Igyál meg mégegy sört! Írjál még, de ezt aztán töröld ki! Moss fogat! Feküdj le! Sóhajts! Olvass! Ejtsd el a könyvet! Kapcsold le a villanyt! Aludj! Kelj fel reggel! És ne hagyd abba! Ne! Hagyd! Abba!

korim // 21:51 //

   2009. november 13., péntek

Járkálok a szupermarketben, bár ez a kicsit céltalan neonvilágított lépdelés eléggé kétezerhat, mégis, bár újat nem ad, most valahogy jól esik, ahogy a paradicsomról hirtelen eszembe jut valami a fagyasztott halakról és odamegyek és elképzelem, ahogy a csávókra feleségek és gyerekek várnak, miközben ők a vízhatlan cuccban erős reflektorok fényében húzzák be a nagy hálót. Közben norvégul szívatják egymást. Hogy a Nils fasza lehet ilyen puha és hideg, mint ez a sok hal. Persze, az én faszom már megint. Buzie vagy, hogy mindig ezzel vagy elfoglalva?
Aztán otthon, valami fjrodparti házban a high-endes cuccukon feltesznek egy niche magyar dzsezzlemezt a hetvenes évekből és sóhajtva folytatják az Ullysesst a tizenhatodik fejezetnél.

korim // 23:40 //

   2009. november 4., szerda

Saját szuterén jogom nem írni, jó?

korim // 10:39 //

   2009. október 28., szerda

Mentem a Margit-hídon. Toltam a biciklit, bár az egy faszság, a szűk úton így pont kétszer annyi helyet foglalok, mntha ülnék rajta, és sokkal idegesebb mindenki amikor egy bringát tolva megyek el mellette, mintha csak simán elgurulok. Jöttek a srácok a vízipóló edzésről. Kiabáltak az ott horonyzó csónakosnak, hogy Lujdzsi! Héj Lujdzsi! Nézz már ide! Integessél már!
Bocs srácok! mondtam nekik. Ki ez a fazon? Hetek óta itt horgonyoz. Valami Guinness-rekord? Nem, nem rekord! mondták a srácok. Dolgozik. Az a munkája, hogy ha leesik egy munkás, akkor kihalássza. Egyszer már volt dolga. Tényleg? Már esett munkás a vízbe? Aha! Tök jó. Aha! És röhögtünk egy kicsit együtt.

korim // 18:12 //

Bringás vagy és olvasod ezt, akkor most olvasd azt, hogy MARADJ ÉLETBEN! Ez a fő üzenet. Nincs elsőbbséged soha, sehol! Nem számíthatsz arra, hogy látnak, nem vagy egyenértékű résztvevő. Egy szabály van: ha most életben maradsz, akkor még mindig nem haltál meg. Az autó nagyobb, gyorsabb, erősebb, és keményebb nálad, és az autóvezető nem tud rád vigyázni, ezért neked kell vigyázni magadra. Inkább fékezz, állj meg, állj félre, szállj le, told, mindegy, csak MARADJ ÉLETBEN!

Jöttem fölfelé az alagúttól és a Mol kútnál villogtak a rendőrautók. Bringa a terepjáró kereke alatt, nem messze fekszik a flaszteron a Citadel lánc. Néztem, vért nem láttam, talán nem olyan nagy a baj. A bringának volt elsőbbsége, nem kapta meg. Magának dughatta volna fel, de feldugták neki, keményen. A rendőr azt mondta, elég súlyos volt, már elvitték a mentők. Szar, de ők az erősebbek, és nem bízhatsz a szabályokban. Életben kell maradni, mégpedig ha lehet nem zöldségként. Vigyázni kell magunkra!

korim // 0:53 //

   2009. október 27., kedd

Felértünk a Gulács tetejére, hülyén van az út, körbemegy a hegytető körül, mintha fiatalabb korában idegenvezető lett volna és berögzült volna neki, hogy mindent rendesen meg kell mutatni a vendégeknek. Aztán csinál egy élesebb kanyart és ott vagyunk a hegytetőn. Nem látszik a Balaton túlpartja, túl párás a levegő, de a pára fölött ott gomolyog az ősz. Mondjuk is neki, hogy heló ősz. Ő meg mondja: HELÓSZTOK! Meg is ijedtünk egy kicsit, mekkora hangja van ennek az ősznek. Aztán mondtam Áronnak, hogy hát végülis egy évszak. Csak nem sutyoroghat, meg cincoghat, meg csipoghat. Hát ez igaz, mondta Áron. Zengjen csak. Végül is ő az ősz.

korim // 9:46 //

   2009. október 22., csütörtök

"Jézusnak is szörnyű gyerekkora lehetett. Karácsony és születésnap egyben..."

korim // 17:03 //

   2009. október 21., szerda

Kinyitom a szememet és egy fényképet látok. Becsukom, megdörzsölöm, újra kinyitom. Fénykép. Felülök. Egy másik fénykép. Bassza meg. Felkelek, és elindulok be a képbe. Két lépés, újabb fénykép. De legalább lehet benne menni. Megyek tovább. Látok egy fényképet egy fürdőszobatükörről, és rá van ragasztva egy fénykép rólam. Egy fényképezőgép van az arcom előtt. Odanyúlok. Papír. Jézusom. Ránézek a kezemre. Egy fénykép. Rajta tenyér. Istenem, mi a fasz történik? Lenézek. A fütyim egy polaroid. De hogy? Bluetac? Vagy celluxszal van? Benyúlok a kép mögé. Puha. Nedves. Megfogom, kihúzom. Én vagyok, kicsiben.

korim // 11:13 //

   2009. október 10., szombat

Volt egy olyan, hogy annyira lekéstem magamról, hogy majdnem belefulladtam a tengerbe. A testem elugrott, de a lelkem még állt ott a parton, és a testem megérkezett a vízbe, de a lelkem vett egy nagy levegőt kint a parton. Aztán persze nem lett semmi baj, és a pillangót választottam, hogy mindenki tisztán és egyértelműen többször, egymásután láthassa a seggemet. Tudom, hogy nem értették, csak azt látták, hogy a hülye kolléga meztelen, de izé, haha, de nekem jól esett.

korim // 0:28 //

   2009. október 9., péntek

A legtöbbször annyira idegenek az emberek, hogy mindenkinek bemutatkoznék, de nincs kedvem egyáltalán ismerkedni.

korim // 23:52 //

   2009. október 3., szombat

Fogok írni egy drámát. Két ember lesz benne, egy férj és egy feleség. A többit mindenki tudja.

korim // 12:06 //

   2009. október 2., péntek

Költői képeim vannak csak erről a hétről. A boltban a biztonsági őr borotvált koponyája a sok leszedett tetejű véres pattanással, meg a nagy ragtapasszal, mint valami serdülő álla, alatta a nagybajuszos buta fej. A gyönyörű színésznő, ahogy felnéz a metróban, meg ahogy beleszól a telefonba. A görög szőlő, és benne a hosszú, fekete hajszál, biztos egy szabadságra vágyó rockercsávóé, aki csak alkalmilag szed szőlőt, amúgy meg sokat cigizik és túl gyorsan hajt a robogójával. A cseh rendező, aki olyan fáradt, hogy csehül kérdi meg tőlem, nincs-e tüzem, én meg magyarul válaszolok, hogy nincs, de pill és szerzek és aztán angolul köszöni meg. A kiömlött kávé D alakú foltja a földalatti-állomás padlóján. A kanapé sárga bőre szuperközeliben, ahogy megébredek egy gyors álomból az utómunka-stúdió előterében két hangfelvétel között.

korim // 17:30 //

   2009. szeptember 30., szerda

Azt álmodtam, hogy valaki minden mondatom végén azt mondta lágy brit angolul, hogy cut. Utána egy női hang azt kiabálta, hogy felvétel lesz!

korim // 13:54 //

Nem tudom, hogy vagyok. Már nem vagyok húsz, még nem vagyok hetven.

korim // 13:40 //

   2009. szeptember 25., péntek

fordítás

Party animal - Zsúr ló

korim // 11:56 //

terv

Egy leírással kezdeném a csendes, szezonvégi ebédidőről a Római parton.
Aztán jönne egy mondat egyes szám első személyben arról, hogy elhatároztam: mégis jó az élet. Vagyis nem. Úgy írnám: elhatároztam, hogy mégis élni fogok.
Aztán jönne egy bekezdés a kolbászról, a kovászos uborkáról és a ferdén szelt fehér kenyérről.
Ide egy kis történet. Ebben nem vagyok túl jó, nem tudom, hogyan lehet jól bonyolítani. Meg ízléstelennek érzem, ha túl erősen szimbolikus vagy allegorikus valami. Mondjuk, hogy arról szólna a kis történet, hogy egy motorcsónak a parthoz jön, kikötnének, hogy egyenek, de nincs szabad stég, csak olyan messze a büfétől, hogy inkább csónakáznak tovább.
Itt most megint egy mondat jönne egyes szám, első személyben. Mondjuk arról, hogy ideje összeszednem magam.
És még egy utolsó pár szavas bekezdés valami sirályokról a túlpart közelében.

korim // 2:24 //

Ilyen sört iszom, míg
Így várom egy
Ilyen nő hívását, akivel
Így sörözni fogunk. Egy
Ilyen kocsmában vagyok.
Így szeretem az ilyen helyeket. Két srác
Így asztalokat tol össze, mert
Ilyen sokan vannak, főleg lányok, akik
Így a plafonnak szegezik a cigijüket a fejük mellett,
Ilyen csajosan.
Így beszélgetnek, nem is tudják, hogy tudom miről,
Ilyen fiatalok, és
Így birizgálják a fülbevalójukat.
Ilyen ez pont,
Így pont ilyen.

korim // 2:17 //