Korim
2012. január 20., péntek
Sötét reggeleken milyen jól melegíti a kezem a laptop. Megnézem az esemeseket, hogy mennyi pénzem van még. Fel kell hívni anyámat. Holnap jön a gyerek. A bringán nagyon fogok fázni, de elengedem a kormányt az utcám vízszintes részén, és pár másodpercre nem fogok semmire sem gondolni.
korim // 10:09 // 2 komment
2012. január 18., szerda
Reggel az uszodában láttam egy szőrös hónaljú nőt, nem láttam ilyet szerintem vagy tíz éve. Tizenkilenc voltam amikor volt egy huszonhárom éves csajom, aki nem borotválta és gyönyörűnek találtam a szőrét. Őt is gyönyörűnek találtam, és nagyon szerettem, bár azóta a pszichológus kiderítette, hogy nem is tudok szeretni.
korim // 10:11 // 1 komment
Most is nagyon szeretek egy csomó mindenkit, csak most már tudom, hogy ezt csak úgy érzem, nem ugyanaz. Meg most már nincsenek szőrös hónaljak sem, csak ez az egy volt ott az uszodában reggel, annak a lánynak a kicsit szájszagú arca alatt kétoldalt és ez már nem ér.
2012. január 13., péntek
Átvillan a huszonötéves arcodon az a kiállhatatlan negyvenes picsa, aki már most is vagy. Hogy mondhat nekem ilyet? Mit képzel? Nem értem, miért mondja.
Látom, amit láthat, ahogy a filmekben szokott kivillanni a vámpírarc a szépség mögül.
Lehet, hogy tényleg kiállhatatlan leszek. Nem baj. Kiállhatatlan. Hogy mondhat ilyet.
De miért mondta? Biztos mert nem voltam hajlandó lefeküdni vele. Egyszer szopnám le, soha többet ilyet nem mondana. Csak olyanokat, hogy ó, meg há, meg jajistenem. Kedves lenne onnantól az biztos. A hülye kis pöcs. Biztos kicsi a fasza.
Nem leszek kiállhatatlan. Együtt leszek a Zolival és lesz két gyönyörű lányom. És tök jól fogunk élni, nekem lesz egy ki butikom, ahol dizájnercuccokat fogok árulni. Vagy lesz egy kis magánovim. Úgyis csődbe megy minden, és nem lesznek óvodák és akkor a gazdagokon megszedem magam.
És lesz egy kis kocsim, amilyen most van, csak új és jobb és lesz egy nyaralónk is. És a lányaim kiskorukban modellkedni fognak, de aztán nem engedem őket tovább. Nehogy pornózzanak.
Nem leszek kiállhatatlan. Nem is értem, hogy mire gondol ez a fasz. Hogy nem engedem, hogy bárki beszóljon? Hát nem is, az biztos. Még neki sem.
Nem leszek kiállhatatlan. Jó nő leszek. Egy kúrható negyvenes, ahogy ő szokta mondani. Csurgathatja majd a nyálát. És irigykedhet. Bizony.
korim // 10:20 // 3 komment
2012. január 8., vasárnap
Elmúltam 18, belépek.
Már megint szolgálatban vagyok és már megint fázok. Persze tél van, az lenne a fura, ha melegem lenne. Remélem csak fázok és nem fölfázok. Egyszer elmagyarázta egy orvos nekem, hogy ez a rövid húgycső a nőknél sajnos szinte direkt autósztráda minden fertőzésnek. Mondjuk ő azt is mondta, hogy betiltaná az intimborotválást és a bugyihordást.
A Péterrel vagyunk szolgálatban, bugyihordásról jut eszembe a Normafa alatt állunk a gazban. ha nyár lenne, mindketten arra gondolnánk, hogy szolgálatban még gondolni sem szabad arra, amire gondolunk. Elképzelném, ahogy a pisztolyok lógnak egy ágon, a Péter láthatósági mellénye meg ott lüktetne a ki-be járó fehér segge fölött.
Futok. Felfutok odáig, hogy turistajelzésen menjek, ne utcán. Az adótoronytól elfutok a kilátóig. Nem tudom előre, hogy merre megyek, ahol dönteni kell, ott kicsit álldogálok. Aztán lemegyek a hegytetőről és az oldalában futok nagy körben visszafelé. Szomorú vasváz, rajta csiga, vékony drót szalad föl a hegynek, ha van hó, itt tanulnak síelni a gyerekek talán. Majdnem elesek, itt-ott jég csillog a halott füvön.Jön egy futó.
Ott van két rendőr. Feltűnőségi mellényben van miben vannak. A nő fut felém.
Futva indulok felé. Nem jöhet ide.
Azt kiabálja, nem jöhet ide.
Megállunk.
Miért nem mehetek?
Mert nem szabad itt továbbmenni.
Értem, de miért?
Ez itt le van zárva.
Értem, de kérem, mondja már el, hogy miért.
Van itt egy ember,
Halott?
aki már nem él.
Ú. Isten nyugosztalja. Megnézhetem?
Nem.
Hogy halt meg?
Nem mondhatom meg.
Értem. Hát viszlát.
Fut tovább. Ez hülye. Megnézni a halottat. Megyek vissza a Péterhez. Ez hülye. Meg akarta nézni. Megnézem. Nem látszik semmi, csak egy nadrág, a kabát háta meg a sapka alól kilógó haj.
Futok tovább. Lent az úton. Jön szembe egy idő férfi. Két bottal sporttúrázik, vagy hogy mondják az ilyet. Olyan fura élőnek látszik most. Simán meg lehet halni.
korim // 10:11 // még nincsenek kommentek
Gyomorfelhő.
korim // 8:57 // még nincsenek kommentek
Hogy már megint milyen jó kenyeret sütöttél anyám. Dolgos kezed bőrének összes pikkelye benne, attól ily édes, attól lett kemény a héja. Látom a szaggatottvonalakat a vállad izmai és a tészta között, látom, ahogy kis piros fénnyel kiemelődik a tenyereden az erőkifejtési pont. Szakszerű ábrákat látok arról, hogy a két legtávolabbi lisztszem is találkozott a gyúrás után. Azért lett ilyen jó, tudod, mert egyszer sem önmagába gyúrtad vissza. Végig tudtad, hogy tulajdonképpen megy az a tészta valahova azon a deszkán, csak mindig visszahúztad egy kicsit.
korim // 8:49 // még nincsenek kommentek
2012. január 3., kedd
"Furi dolog jön: megpróbálom megtalálni a húgomat.
Más úton nem megy, hivatalosan nem adnak ki infót születésekor örökbe adott gyerekről. Szeretném megtalálni. Talán igazából is lehetne a testvérem. Talán már tudja, hogy nem a szülei nevelték fel, talán nem. Nem tudom, de szeretném ha meglenne. Bocs, ha ez túl személyes, most egy ideig ezt néha postolom, hogy a lehető legtöbb emberhez eljusson.
Jobbat nem tudok, minthogy kérlek osszátok meg ezt az infót, hogy keresek egy lányt, aki 1978. május 26-án született Budapesten. Várom. Köszönöm."[Forrás: facebook]
korim // 10:03 // még nincsenek kommentek
2012. január 1., vasárnap
Simán tudok azon szorongani, hogy nem megy az írás, amikor nem is akarok írni.
korim // 13:37 // még nincsenek kommentek
2011. december 31., szombat
Dzsonmalkovics jött meg, azt éreztük különlegesek vagyunk tőle, mert kérdés nélkül rágyújtott a szobában és elkezdett verset írni, de csak miután kirakta a sóletkonzervet amit meg kellett melegítenünk neki. Gyertya fölött csináltuk, sütötte a kezünk, aztán kinyitottuk, purcant kifelé a forró trutyi, és a cakkos fülnél fogva raktuk elé. Dzsonmalkovics a szonett forma dekonstrukciójáról magyarázott, miközben evett. Két falat között szívott a cigiből. Nem leszek mindig ilyen. Mondta hirtelen. Nem tudom milyen lesz, de szerintem el fogok múlni és másmilyen leszek. De híres, az biztos.
korim // 11:45 // még nincsenek kommentek
2011. december 28., szerda
Várom, hogy a pulykamellre helyezett szalonnadarabok változzanak, guggolok a sütő előtt. Én sosem fogom hagyni, hogy a régi zsírokból új fekete festék legyen a sütő belsején, de nem azért mert én egy ilyen múltat tagadó, új, steril generáció vagyok, hanem mert tudatos tudok lenni arra, hogy a zsírráégés nem törvényszerű. Anyám biztos megint sokkal jobbakat fog csinálni, pedig nála rá van égve a zsír a sütő belsejébe, sőt, még a jénaiai (Tarzan) is feketék szép, áttetsző helyett, de anyám egy kibaszott zseni a konyhában, így ő nem ér, az csak az én hülyeségem, hogy minden évben hozzá mérem magam, meg hát amúgy nagyon hasonló az ízvilágunk, de hogy ez genetikai lenne, tagadom. Mert minden ember minden főztjének megvan a maga saját íze, olyan ez, mintha a hangunk lenne, minden szavunk ezen szólal meg. Hogy ez mért van, végképp nem tudom, de hogy van, az biztos.
korim // 18:25 // 1 komment
A pulykamellre helyezett szalonnadarabokat azért jó nézni, mert legalább történik valami amíg várok a gyerekem anyjának csodálatos konyhájában a szentdélutánban, amelynek folyamán sokadszor kell megbeszélnünk, hogy akkor pontosan mikor is fog jönni a jézuska, és elmagyaráznunk, hogy mi nem vagyunk ahhoz elég koránkelők meg ilyen hogyismondjuk rendesek, hogy akkor jöjjön, amikor a szembebencéékhez, akinek az örömteli kiáltásai már fél ötkor áthallatszanak. Hozzánk nyolc-kilenc között jön és passz. Tudom, hogy nehéz, de ez van, ilyen a mi jézuskánk. Olyan ez fiam, mintha a hangunk lenne ez a késés, minden másban is benne van, az életünk minden szava ezen szólal meg. Ne nézz ilyen hülyén, én sem értem, de nem tudok mit csinálni vele.
2011. december 21., szerda
Meg írtam emlékeztetőt magamnak a telefonomra, hogy huszonnegyedikén ne felejtsek el írni egy boldog szülinapot Jézus Facebook falára.
korim // 23:40 // 2 komment
A város egy szoba, nekem meg a torna-terem így a biciklivel. Bárhol le tudnék feküdni aludni, és bárhol fogat tudnék mosni ebben a városban. Meg az egész világon is. Élőgép vagyok. Az atmoszféra a játéklufim az univerzális élményfürdőben, ahol örökkévalóraváltó jegyem van. Minden reggel másik csúszdán megyek fel.
korim // 23:36 // még nincsenek kommentek
2011. december 20., kedd
Áll két biciklista a pirosnál. Odaérek hozzájuk. A csávó itt tart:
korim // 12:13 // még nincsenek kommentek
És tudod ez volt az a pillanat, hogy megtanultam kinyitni a testemet előrefelé, mert rájöttem, hogy ami kifelé jön belőlem sokkal erősebb, mint bármi, ami befelé jöhet és egyáltalán nincs mitől félnem. Felszánt engem az isten és most nyílik belőlem a fény.
Megyek tovább.
2011. december 18., vasárnap
Sima a műjég, mint a fogkrém a számban. Elkockáztat a szél.
korim // 17:35 // még nincsenek kommentek
2011. december 15., csütörtök
Nézek ki az ablakon. A legnehezebb felfogni, hogy a madár nem fázik és nem fél a magastól. De azt hiszem arról már írtam, hogy egy madárnak olyan lehet a levegő, mint nekünk a víz. Kicsit talán hígabb. Vagy olyan, mint egy tengópálya, csak nem vízszintes. Valami ilyesmi.
korim // 9:46 // 1 komment
2011. december 13., kedd
A bogár nézi a bicikliket, én nézek egy bajszos nőt, a sisakok a falat nézik, a padló a plafont, az isten az embereket, az emberek meg a képernyőiket.
korim // 18:52 // még nincsenek kommentek
2011. december 12., hétfő
Fontenblanc
korim // 15:48 // még nincsenek kommentekFontenblanc
Fontenblanc
Fontenblanc
Fontenblanc
Fontenblanc
Fontenblanc
Fontenblanc
Fontenblanc
Fontenblanc
Fontenblanc
kiskorában rengeteget gyakorolta az apja aláírását, hogy alá tudja írni M. Marchand intőit, amiket azért kapott, mert a pad alatt olvasott.
Pár évvel később FontenblancFontenblanc
Fontenblanc
Fontenblanc
Fontenblanc
Fontenblanc
Fontenblanc
Fontenblanc
Fontenblanc
rengeteget gyakorolta a saját aláírását, hogy végre ne olyan legyen, mint az apjáé.
2011. december 8., csütörtök
Fontenblanc fázott kicsit, de a teraszon ült le. Fel kellett volna venni a vastag gyapjú Aran-pullóvert a bőrdzseki alá, de most már mindegy - gondolta. Intett a kávézó kirakatán át Paulnak, és mutatta, hogy kér enni is, vagyis két croissant-t is, meg egy kis vajat. Fújt a szél, ezért óvatosan hajtogatta az újságját. Kicsit dermedt volt a keze. Decemberben kiülni a teraszra, micsoda hülyeség. Már várta, hogy végezzen a reggelivel, rendelhessen még egy eszpresszót és rágyújthasson. Reagan, Miterrand, Thatcher, Brezsnyev - nem is hallotta, inkább csak valamilyen lüktetésként érzékelte ezeket a neveket a fejében, miközben nekilátott elolvasni a címlapot. Paul kijött, elérakta a café au lait-t, és begyújtotta a hőgombát. Fontenblanc egy biccentéssel megköszönte a gondoskodást, de olvasott tovább.
korim // 9:34 // még nincsenek kommentek
Igazából nem is a hírek, inkább a kommentárok és a vélemények érdekelték. Meg az érdekességek és az apróhirdetések. Szerette érzékelni mögöttük az embereket. A publicisztika írójának manipulatív szándékát. A családi háttérből vagy valamilyen fiatalkori sokkból fakadó meggyőződést, a kompenzált komplexusokat. Az apróhirdetések mögötti kis történeteket. A noszogató feleséget, aki hetek óta kéri a férjét, hogy hirdesse már végre meg ezt az ócskavasat, amit ő még mindig autónak nevez. Olvasás és a croissant mártogatása közben Fontenblanc néha felemelte a fejét és nézte, ahogy az utca túloldalán a virágboltban az eladólány rendezgette a hatalmas vázákat nyitás előtt. Eszébe jutott Inez. Inez keze és a bőr a karja belső oldalán a könyöke fölött. Fontenblanc sóhajtott és előhalászott egy cigarettát és rágyújtott.
Elővette a bőrdzseki belső zsebéből a jegyzetfüzetét és ezt írta az első tiszta oldalra:
Leszakadt egy kilincs, jól van ez így. Ezt sem fogom megcsináltatni évekig. Mögötte lassan megszokja a magányt a szoba, és elalszanak a könyvek. A lakás többi részén próbálunk úgy járni, hogy ne ijedjen meg a szagunk.
2011. december 6., kedd
Lefekszik a kutya a sárba, messziről nézi a gazdája. A bal térde elnyomja az ereket a jobb combja alján. Rövid a szoknyája. A napszemüvege kicsit nagy a fején, csuklója hülyén hajlik a kávéscsésze fölött, és hajlik és hajlik és hajlik, ahogy a kávét keveri.
korim // 9:55 // még nincsenek kommentek
- Lefekszik a kutya a sárba - szól a gazdája. - Aztán berzenkedik majd a slagra, pedig csimbókosan nem engedhetem be a házba. Pedig jó lenne szalmával felszórt téglapadlón élni, magas, erős tölgyfa bútorok közt.
- A berzenkedik jó szó - szól közbe a gazda barátja.
- Szolgáim is lennének és lovaskocsim. Vizitelni járnék. Lenne egy intézőm.
- Átjárna a szomszéd birtokos. A vágtától átizzadtan. Nyakán elnyílt az ing. Csizmásan lépne a fogadószobába.
- Nem hasonlítana rád - szól a gazda kurtán és kortyol a kávéból.
- Ki mondta, hogy rám hasonlít? - gyerekes sértettség.
- Nem hasonlít. - Tárgyilagos. - De átjárna. Az biztos.
- De csak a birtokaid miatt.
- Meg a pinámért. Sosem vennék bugyit az abroncsszoknya alá.
- Hozná a vérbajt a kurváktól.
- Szarom le.
Hallgatnak. A kutya gazdája lábat cserél. Elegánsan.
- Nem értem, mire kellek neked. - Így a barát.
- Én kellek neked.
2011. november 29., kedd
Csinálni fogok egyszer egy Taschen kiadványt, amiben olyan enteriőrök lesznek lefotózva, hogy a kockás viaszkosvászonon látszik az odaszikkadt húsz éves avas zsír. Hogy a tyúkszartól nem látni az udvarban a festett beásott autógumi-külsőket. Hogy a gangon három éve ott ácsorog a döglött növény a kiszáradt dézsában. Hogy a lépcsőháznak ki van törve az ablaka. Hogy a linóleumra rá van száradva az összetöppedt macskakaja-darab. Hogy a koloniál szekrénysoron ovális keretben ott van az unoka tablóképe. Hogy a letört szekrénykilincs helyén ott virít egy pucér rézcsavar.
korim // 23:32 // 1 komment
Ott lesz a könyvesboltban és az emberek megveszik majd az anyukájuknak karácsonyra, aki sóhajtozva és irigykedve nézegeti a sok gyönyörű képet, és aztán felteszi majd a Szép versek 1987 mellé a könyvespolcra, amit a virágmintás tapétára fúrt fel a Balázs nevű kolléga huszonhárom évvel ezelőtt. Ott áll majd mellette egy Zsolnay euzinpásztor, aminek egész jól sikerült visszaragasztani a fejét még 1995-ben, amikor leverte a macska.
ARCHÍVUM
